Free background from VintageMadeForYou
-->

Címkék

2013. (121) 2014. (92) 2015 (46) 2016 (41) 2017 (34) Ajándék (18) Akció (3) Általános (11) Annie Sloan (1) Arany (2) baba (3) Barack (9) Barna (5) Bézs (12) Bogyók (174) Bordó (3) Bőr (23) Bross (5) Bútor tuning (9) Citrom (1) Család (8) Csipke (16) Decoupage (2) Ékszereim (10) Ékszeróra (3) Ékszertartó (2) Elkeltek (259) Ezüst (4) Fehér (11) Fekete (10) Férfi (6) festegetős (4) Fülbevalók (208) Gobelin (3) Gomb (182) Gyereknevelés (8) Gyógyítók (38) Gyöngyhorgolás (28) Gyűrű (19) Hajfésű (2) Hematit (1) Heringfűzés (7) horgolás (6) Ír csipke (2) Játék (4) karácsony (55) Karkötő (66) Kártyatartó (1) Kék (18) keresztszemes (23) Könyvjelző (12) Krém (4) Kulcstartó (18) Lakásdísz (2) Lélek (4) Licit (1) Lila (17) Málna (1) Menta (5) Menyasszonyi (7) Mobilékszer (6) Mustár (2) Narancs (2) Neszeszer (3) Nyaklánc (202) Ővtáska (1) Pentart (1) Pénztárca (6) Peyote (59) Pink (5) Piros (7) Pohárjelölők (1) RAW (11) receptek (5) Rózsaszín (26) Sárga (1) Shabby Chic (1) stencil (1) Sujtás (238) Sütemény (5) sütés-főzés (11) Süthető gyurma (6) Szemüvegtartó (1) Szett (79) Szőttes (1) Szürke (6) Tanfolyam (3) Tárca (8) Tartó (1) Táskák (16) Textil (17) Toll (7) Türkiz (12) Varrás (55) Vintage (1) Webáruház (26) Zöld (16)

2011. október 25., kedd

Elgondolkodtató

Biztosan lesznek olyan bejegyzéseim, amivel nem leszek túl népszerű, de talán ha megállsz egy pillanatra és végiggondolod, akkor magad is rájössz miről is beszélek. Persze, azt is gondolhatod, nekem egyszerű, mert egy itthon ülő anyuka vagyok és másképp látom a világot. Az tény, hogy több időm van "agyalni", mint aki egész nap rohan, majd otthon kapkodva összerakja a vacsorát és csak a rutinfeladatok ellátására van ideje, energiája. DE, akkor miért is vállaltunk családot és gyereket? Persze, akkor még minden más volt, szerelem, rózsaszín köd és ma mi van. Élünk egymás mellett. Ezekért a dolgokért nem hibáztathatunk senkit, csak magunkat, hisz mi alakítjuk az életünket.

Amiért ezt a címet adtam. Tegnap a nagylányunk leckét írt mellettem, miközben éppen gyöngyöztem. A feladat az volt, hogy levelet kellett írniuk. Egyszer csak megkérdezte "Anya, te tudsz levelet írni? Ti is tanultátok ?" Ismét szembesültem valamivel, ami egyáltalán nem tetszik. Sajnos a mai gyerekeknek semmiféle kapcsolatuk nincs. Jó, még az őskorban volt, de mi csak postai úton feladott levél formájában tudtunk a távolabbi ismerősökkel, rokonokkal, barátokkal érintkezni, mert ugye telefon sem volt mindenkinek. Akkor még képesek voltunk hosszú-hosszú leveleket írni, amiben mint egy napló minden fontos történés szerepelt. Ami viszont még fontos, megkérdeztük a másiktól, ő hogy van, vele mi történt. Most  mit csinálnak? Köszönni nem tudnak rendesen, mindenféle közösségi oldalakon lógnak fent, sajnos már akár egy 10 éves is, ismeretlen emberekkel "leveleznek" és mindezt olyan nyelvezetben teszik, hogy nem is értjük. A legtöbb szülőnek ez fel sem tűnik, mert arra már végképp nincs energiája, hogy a gyereket ellenőrizze. Újra megkérdezem, AKKOR MIÉRT VÁLLALTUK ŐKET?
Állandóan panaszkodunk, hogy milyen lett ez a világ, de közben mi magunk formáljuk és csak neveljük ki közben az újabb nemzedéket. Nem akarok úttörő  lenni, de igencsak fehér hollónak számítok, mert nem akarok beállni a sorba.
Az egészen kicsi gyerekek kezében már ott van a mobiltelefon, amikor hazaért vagy a számítógépet, vagy a tv-t kapcsolja be. Persze, ez sok szülőnek kényelmes megoldás, így nem kell a gyerekeket lekötni. Így vajon MIT TUDUNK MEG AZ Ő ÉLETÜKRŐL, illetve ő a mienkről? Igen, úgy gondolom, ha egy család vagyunk, akkor a történésekről a gyerekeknek is tudni kell. Azért mert gyerek, még nem zárhatjuk ki mindenből, sőt! Van rengeteg olyan nehézség, amibe be kell vonni őket is, hisz ha ezt nem tesszük, akkor megoldjuk úgy a problémákat, hogy ebből nem érzékelnek semmit (ami egyesek szerint így helyes), de valójában még 20-25 évesen sem lesznek képesek felnőni és a problémákat, amikor majd szembesülnek vele, akkor sem tudják megoldani, hisz addig burokban voltak. Az a természetes, hogy kitalálnak valamit, ami ilyen-olyan indokkal, de KELL és természetes számukra, hogy azt a szülő előteremti. Igen ám, de mi van akkor, ha ez nem lehetséges, vagy csak nagyon nagy nehézségek árán? Ezt ők nem látják, mert mégiscsak megkapják. Viszont, ha a legapróbb nehézségről is kezdettől fogva tudnak, akkor talán megértik, hogy azt a valamit most miért nem lehet megvenni. Hidd el, tudom miről beszélek! Nekünk az életünk egy hibás döntés miatt egyik napról a másikra teljesen megváltozott. Mindent a gyerekek előtt, illetve velük együtt beszéltük meg. Az ember meglepődik sokszor azon, hogy ő még kicsi és egyszerűen fogja fel a dolgokat, de sokszor éppen ők tudnak átlendíteni a holtponton, adnak olyan ötleteket, amin mi is el tudunk gondolkodni. MI IS TANULHATUNK TŐLÜK!
Sajnos a mai világ nem az emberi kapcsolatokról szól. Már egy egészen kicsi gyerek sem tud igazán játszani. Gondoljuk csak végig, hogy a játékboltok polcain mi van. Mindenféle interaktív játék, már csecsemő kortól, távirányítós, harcolós. Ezt mind megvesszük, mert a hirdetésekben ezeket látjuk, a gyerekek is és ezek garantáltan mindig akciósan is kaphatók.
Sajnos nem is annyira régen történt, amikor az iskolaigazgatóval beszéltem és elmondtam neki, hogy nálunk a gyerekek nincsenek a számítógéphez engedve, a tévében nem nézhetnek bármit. Erre feltette a kérdést "Akkor ezek a gyerekek mit csinálnak, mivel játszanak?" Számomra nagy döbbenet volt. Elmondtam neki, hogy ott a társasjáték, a lego és amikor csak tehetjük közös családi mozizás van, itthon. Úgy nézett rám, mintha a Marsról jöttem volna. Igen, időt kell szakítani a gyerekeinkre és nem a sarokba eldugni őket, hogy oldják meg, foglalják el magukat, HISZ MI AKARTUK, HOGY A VILÁGRA JÖJJENEK!
Egyébként tavaly karácsony előtt szembesültem azzal, hogy a kislányunknak szerettem volna egy babát venni, amit húzhat - nyúzhat, kedves arca van, puhatestű (ezt könnyebben megfoghatják), hát ilyen nem volt, csak interaktív, ami nem egy olcsó mulatság, de a sok szülő mégis megveszi és elfogadja, igen ez van és kész.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése