Pándi Roland: Tudod mi vagy te nekem?
Tudod mi vagy te nekem?
Napsütésem a borús éjen...
Védő kezem a fagyos szélben...
Ölelő társam a legnagyobb magányban...
Az a nő akit az álmomban láttam...
Szárnyakkal körbefonva...
Vakító fényben ragyogva...
Hosszú barna hajad lengén szállt,
és a szívem csakis terád várt.
S megszólított lágy hangod,
ez hozta életembe a dallamot.
A színeket az illatokat és érzelmeket,
pedig már a jégtől kőkeménnyé dermedt...
Miattad járta át a szerető meleg,
miattad éreztem: valaki szeret.
Védő kezem a fagyos szélben...
Ölelő társam a legnagyobb magányban...
Az a nő akit az álmomban láttam...
Szárnyakkal körbefonva...
Vakító fényben ragyogva...
Hosszú barna hajad lengén szállt,
és a szívem csakis terád várt.
S megszólított lágy hangod,
ez hozta életembe a dallamot.
A színeket az illatokat és érzelmeket,
pedig már a jégtől kőkeménnyé dermedt...
Miattad járta át a szerető meleg,
miattad éreztem: valaki szeret.
Forrás: <a href="http://www.poet.hu/Szerelem/" target="_blank">Szerelmes versek</a></i>
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése