Free background from VintageMadeForYou
-->

Címkék

2013. (121) 2014. (92) 2015 (46) 2016 (41) 2017 (35) 2018 (4) Ajándék (19) Akció (3) Általános (11) Annie Sloan (1) Arany (2) baba (3) Barack (9) Barna (5) Bézs (12) Bogyók (174) Bordó (3) Bőr (23) Bross (5) Bútor tuning (9) Citrom (1) Család (9) Csipke (16) Decoupage (2) Ékszereim (10) Ékszeróra (3) Ékszertartó (2) Elkeltek (259) Ezüst (4) Fehér (11) Fekete (10) Férfi (6) festegetős (4) Fülbevalók (208) Gobelin (3) Gomb (182) Gyereknevelés (8) Gyógyítók (38) Gyöngyhorgolás (28) Gyűrű (19) Hajfésű (2) Hematit (1) Heringfűzés (7) horgolás (6) Ír csipke (2) Játék (4) karácsony (56) Karkötő (66) Kártyatartó (1) Kék (18) keresztszemes (24) Könyvjelző (12) Krém (4) Kulcstartó (18) Lakásdísz (2) Lélek (4) Licit (1) Lila (17) Málna (1) Menta (5) Menyasszonyi (7) Mobilékszer (6) Mustár (2) Narancs (2) Neszeszer (3) Nyaklánc (202) Ővtáska (1) Pentart (2) Pénztárca (6) Peyote (59) Pink (5) Piros (7) Pohárjelölők (1) RAW (11) receptek (5) Rózsaszín (26) Sárga (1) Shabby Chic (1) stencil (2) Sujtás (238) Sütemény (5) sütés-főzés (11) Süthető gyurma (6) Szemüvegtartó (1) Szett (79) Szőttes (1) Szürke (6) Tanfolyam (3) Tárca (8) Tartó (1) Táskák (17) Textil (17) Toll (7) Türkiz (12) Varrás (55) Vintage (1) Webáruház (26) Zöld (16)

2018. február 8., csütörtök

Facebook újításokról

Mint azt olvastátok a közelmúltban újításokat vezettek be a közösségi oldalon. Sajnos ez nekem magánemberként sem annyira szimpatikus, mert így a kedvenc oldalaimat csak direkt rákereséssel olvasgathatom tovább.
Most a saját oldalamnak csináltam egy zárt csoportot, amelyet megtaláltok itt és remélem innentől kezdve, ha csatlakoztok, akkor már kétirányú tud lenni a kommunikáció. Nagyon szívesen látnám, hogy kinek mi tetszik, milyen színek, formák, mik a kedvencek. 
A másik. Megmutatom Nektek, hogy hogyan tudjátok továbbra is a hírfolyamotokban megjeleníteni az oldalamat, illetve más oldalakat is néhány rövid lépéssel.

1 lehetőség:
 Az oldalnál egyszerűen az egérrel rámentek a "Követed" lehetőségre 
majd utána csak rányomtok a "megjelenítés elsőként" lehetőségre.
Így biztosan láthatjátok, ha friss bejegyzés érkezik. Bár mostanában nem mutattam túl sok mindent

2. lehetőség:
itt már nem csak az én oldalamat tudjátok beállítani, hanem néhány kattintással ki tudjátok választani azokat az oldalakat, amelyeknek a bejegyzéseit biztosan szeretnétek továbbra is látni a hírfolyamotokban
 Első lépésként jobb felül picike nyílra rákattintva lehozzátok a menüt,
 majd lefele menet a menü sorban megtaláljátok a "Hírfolyam - beállítások" lehetőséget és erre rákattintotok,
majd a Beállításokon belül "Az elsőként megjelenők beállítása" kattintva 
 felugrik egy ablak, ahol balra kicsit felül az lesz írva, hogy "összes", erre rákattintva tudjátok beállítani "Csak oldalak"
Itt lehozza az összes általatok kedvelt oldalt és amelyikre rákattintotok, ott megjelenik egy kék csillag. Utána nincs más dolgotok, csak alul rányomni a "Kész" gombra

Remélem hasznos volt ez a bejegyzés és követni fogjátok a facebook oldalamat itt

2018. február 4., vasárnap

Stencilezett keretes táska

Hónapok óta nagyon szerettem volna egy stencilezett táskát készíteni és végre elérkezett az idő a megvalósítására


Karácsony előtt már beszereztem a Pentart Delicate textilfestékeiből néhány színt és készítettem velük stencilezett szarvasos szívecskéket. Az ünnepek után gyorsan megvettem a még hiányzó színeket ebből a családból és beszereztem hozzá néhány stencilt is. Most ebben a keretes táskában minden benne van 😋
Fekete vastag vászonra 8 különböző színű textilfestéket használtam :)
A táska 22 cm magas
alul 20 cm széles
talpa 9 cm
20 cm szögletes fém táskakerettel készült

2018. január 25., csütörtök

Farkasfej keresztszemes kép

Karácsonyi ajándéknak készült ez a kép


Dalma lányunk nagyon szereti a farkast ábrázoló dolgokat. Már nyáron a Pinteresten megtaláltam ezt a képet. Na jó, nem teljesen ezt, mert kissé béna voltam. Eredetileg kettő fej volt a képen és kb jól ki is számoltam, hogy mekkora anyag szükséges hozzá. Szépen be is rácsoztam az aidát, de! Már kb a kép felénél tartottam, amikor feltűnt, hogy valami nagyon nem stimmel. Ekkor jöttem rá, hogy a rácsozás jó, az anyag megfelelő méretű, viszont 1 rácsoszloppal kijjebb kezdtem el a mintát, így tutira nem fog ráférni a másik fej. Nem is én lennék. Sebaj, mert menet közben már nagyon szenvedtem, ugyanis a mintát felnagyítva homályos volt a kép és az a rácsozat teljesen összefolyt. Így ez a kép, ebben a formában több mint 2 hét alatt készült el, mert csak hétköznap, iskolaidőben tudtam hímezni, de a végeredménnyel nagyon elégedett voltam / vagyok.
Izgultam nagyon, hogy Dalma mit szól majd hozzá. Azóta is ki van téve a szobájába, bár még nem a végleges helyére, de bízom benne, hogy tetszik Neki 

2018. január 9., kedd

Új év kezdete - avagy amikor kialszanak a karácsonyi fények

Nagyon szeretem a karácsonyt, vagyis az egész adventi készülődést, de erről korábban már többször is írtam Nektek. Ismét eltelt egy év, ami számomra az igazi lezárást mindig a karácsonyi dekoráció leszedése jelent igazán. Azt hiszem ez az év vége merőben más volt, mint az eddigiek. Onnan indult minden, hogy elkezdtem Dalmának hímezni a karácsonyi ajándékát (ezzel még adós vagyok Nektek) és közben volt időm gondolkodni, persze a káromkodások közepette, de ennek a mértjére akkor térek ki részletesen, ha mutatom a kész "munkát". Próbáltam felvázolni magamban ez az évet, hogyan tudom átalakítani az életemet úgy, hogy az mindenki számára megfelelő legyen és év végére ne érezzem azt, hogy szétforgácsolódtam, de akkora eredményt mégsem tudok felmutatni. Sok időt töltöttem decemberben a Pinterest böngészésével, mert számomra az az igazi inspiráció és feltöltődés. Ismét rájöttem, hogy a hímzés számomra mennyire megnyugtató és milyen klassz, viszonylag egyszerű mintákból lehet a lakás különféle pontjaira, akár az évszaknak megfelelően képeket készíteni. Szóval az idei év egyik terve biztosan ez lesz. Hozzáteszem, soha nincs újévi fogadalmam, mert hülyeségnek tartom és általában egy idő után nem is lesz belőle semmi. Majd szép lassan jött az ünnep és egyre izgatottabb voltam, ami nem csak az ajándékok miatt volt. Valami történt belül, amire még most sem találtam magyarázatot. Ekkor már inkább csak a reggeli, vagyis inkább a hajnali órákban ültem a gép elé, később ki is kapcsoltam, amikor a család is felkelt. Nem éreztem hiányát, hogy mindenről azonnal tudjak. Sok időt töltöttem Velük, főleg a korábbi évekhez képest, filmeket néztünk és végre aludtunk is. 
Szilveszterkor a kiskorúakat itthon hagyva, 18 év után először (na jó, egyszer már voltunk, de talán másfél órát bírtam a bulit) végre elmentünk egy szórakozóhelyre bulizni, ahol hihetetlenül jól éreztem magam és teljesen ki tudtam kapcsolni, ami egyáltalán nem jellemző rám. Január 3 - 6 között a Férjjel kikapcsolódás volt betervezve és mondtam a gyerekeknek, ha megjöttünk onnan, akkor majd leszedem a karácsonyfát, addig még töltődjünk az idei évre a fényeivel. Végül persze nem bírtam magammal és 2 - án lebontottuk a fát, mondván mi úgysem leszünk itthon, a gyerekek pedig suliban, így a kutyák annyira azért nem élvezik már, hogy felborítottuk az ő életüket is a ki - és bemászkálás jól bevált szokásaikban. Amikor eltűnt a fa és ismét akadálymentessé tettük a közlekedést, akkor éreztem azt először, hogy valami elmúlt. Nem csak az az év, hanem valami más is és életeben először éreztem azt, hogy valami újra vágyom, valami új dolognak a megismerésére, a befogadására. Ez így furán hangzik, főleg mert fogalmam sincs miről van még szó. Harmadikán elutaztunk, ami hihetetlen élmény volt, pedig "megszokott" helyre mentünk. Ott teljesen ki tudtam kapcsolni, de persze a gyerekek keze oda is elért, mert Máté fiúnk csütörtökön a mellékhelyiségben töltött több időt, mint kellene az iskolában, így korábban el is engedték haza Őt. Így péntek már tuti betegállomány. Reggel felhívtam Őket és éreztem valamit Dalma hangjában, amit nem tudok mi volt, de nem volt maradásom tovább, így végül a tervezettnél 1 nappal hamarabb hazajöttünk. Ezt persze nem bántam meg, mert bevallom őszintén, Mátét ilyen színben pompázni még nem láttam. Nagyon rosszul festett. Amíg ebédeltünk egyre jobb színe lett, így lelkiismeretfurdalás nélkül hagytam Őket újra itthon, hogy elmenjünk az IKEA - ba konyhabútort nézni, esetleg venni. Néhány hete észrevettem, hogy a 17 éve vásárolt, azóta 3 - 4 alkalommal összerakott és szétszedett szekrény kezdi magát megadni és szinte napról - napra egyre jobban nyílik szét az oldala és már a pult is kezd furán állni. Ez volt az SOS váltás első körben. Ennek a helyére meg is vettük az új szekrényeket és persze ahogy hazahoztuk, azonnal elkezdtük Dalmával szerelni. Ekkor derült ki,  már talán csak napok kérdése lett volna, hogy a régi szekrény megadja magát és fogalmam sincs mi és hogyan tartotta össze. Éjjel későig a szekrényt szereltük, de miután Dalma ment dolgozni reggel, így abba kellett hagyni, amit persze másnap egyedül folytattam. Rájöttünk mennyire jól néz ki, így persze délután mentünk is vissza a másik falra is megvenni a 3 db alsó szekrényt. (Ebben a pillanatban lépett mellém Dalma "Anci! Én főzni akarok" 😜) Szóval, megküzdöttem a szekrényekkel, de összeraktam őket és estére már vissza is pakoltunk mindent. A végeredmény annyira tetszik mindenkinek, hogy Mátét pl még a géptől is fel tudom állítani, ha egy evőeszközt kell elővenni 😁. Tegnap Dalmával leszedtük az összes karácsonyi dekorációt és megállapítottuk, teljesen üresnek tűnik most minden. Gyorsan a spejzban is összepakoltunk, így végre az is átlátható, még ha ideiglenes megoldás is, mert! Valójában a konyha egyáltalán nincs készen. Csak az alsó szekrényeket cseréltük ki, még a pult sincs rögzítve, mert a két pultot sajnos le kell cserélnünk, teljesen eldeformálódtam, mert ugye 3 éve nem volt rá keret, bár ha lett volna, akkor sem akartam volna kiadni rá pénzt, így akkor a meglévő szekrényeket újítottam csak fel és kicsit házi barkácsolás is volt benne, hogy a szekrények jó magasságban legyenek, erről korábban itt és itt írtam, illetve miután ez a lakás eredetileg a szüleimnek épült, így méretileg sehogy sem megfelelő számunkra (bár semmilyen szabvány konyhabútor számára sem, a gépészeti kiállás sem ott van, ahol lennie kellene). A lényeg, hátravan még a pultok, a felső szekrények cseréje is ( a mostani olcsó már megtette kötelességét amúgy is és a polcok miatt állandó a kupleráj hatás is) és miután már ketten tevékenykednénk a konyhában, így a főzőlapot is nagyobbra kell cserélni. A korábbi nagyon ronda fali csempét már szintén 3 éve átfestettem fehérre, ami mára megsárgult, így az ismételt festés lesz majd. Ma folyamatosan azon kaptam magam, hogy a konyhában ólálkodom, mert egyre erősebb késztetést érzek újra a főzésre, hiányzik a saját főztöm, de eddig utáltam bemenni oda. 
A lényeg, ami ennek a bejegyzésnek a megírására késztetett. Ismét itt van az év eleje és valahogy nem tudok visszazökkenni, nem tudok még elkezdeni dolgozni, mert annyi minden jár a fejemben, bár ez a hét még erre lett szánva, majd csak január 15 - től szeretnék ismét belendülni. Ebben a pillanatban viszont nem tudom milyen irányban, hogyan és mekkora tempóval menjek előre. Nagyon szeretném ismét a saját vállalkozásomat csinálni, fellendíteni, de! Belegondoltam már abba is, hogy ismét sokkal nagyobb energiát kellene belefektetni (ahol ezt 2014. októberében befejeztem), viszont akkor ismét a család látná kárát, illetve azóta annyira sok minden megváltozott bennem és körülöttem, emiatt nem vagyok biztos abban, hogy valóban azt szeretném csinálni, vagyis akkora erőbedobással. A tavalyi évem ebből a szempontból azt hiszem nagyon jól sikerült, ami nem lenne rossz folytatásként sem, csak valahogy összeszedettebbnek kellene lennem. A mai napig nehezen állom meg, ha ír valaki, főleg egy vásárló, akkor ne válaszoljak Neki azonnal. Pedig már itt is valószínűleg egy határt kellene szabnom. Természetesen mindenkinek válaszolnék továbbra is, csak időkorlátok között, vagyis be kellene lőnöm, hogy este, vagy reggel mennyi idő alatt kell "elintéznem" ezeket a tevékenységeket. Ebből remélem senki részéről nem lenne harag 😊 Szeretnék újra rendes háztartást vezetni, bár erre reális esélyt csak a hétvégéken látok, mert ugye hétköznap a gyerekek hazaérkezése is korlátoz, vagyis onnantól, hogy itthon vannak már nehezebben haladok mindennel a hangzavar miatt. Szeretnék ugyanakkor a lakásra is több időt szánni, hisz tavaly csak Dalma szobáját szabtam át, bár ennek a család nagyon örült, mert mást nem rendezkedtem  😛 Amúgy az idei nyárra Máté szobája van betervezve, ez biztos már most.
Szóval, meg kell tartanom az egyensúlyt a család (feleség és anya szerepében), a háztartás, a kutyák és a "munka" között valahogy, na és énidőnek is kell maradni valahogy. Fel kell építenem egy napirendet, amit a kutyák úgyis folyamatosan felülbírálnak majd, de ki tud rájuk haragudni. Sok ötlet van a fejemben, ezekhez pl már karácsony előtt be is szereztem sok dolgot, így tudom, ha most még pár napot lazítok, akkor úgyis fejest fogok ugrani mindenbe és az előbb leírt 2 mondatomat, már fel is fogom rúgni 😁 Á, igyekszem tényleg ezek szerint élni majd, de Ti is kelletek hozzá! Remélem megértitek majd, ha nem válaszolok azonnal, de ahogy ez korábban is volt, vállalt időt betartom.

Kicsit össze - vissza gondolatok lettek így az idei első blogbejegyzésemben, de remélem értitek a lényeget, vagy legalábbis sikerült valami értelmeset kiolvasni. Köszönöm azoknak, akik kitartóan igyekeztek értelmezni a fenti sorokat és természetesen Mindenkinek köszönöm, aki kitart mellettem! 💖

2017. december 22., péntek

2017 karácsonya

Igazából ez a bejegyzés nem csak a karácsonyi készülődésről szól majd, mert részben évértékelő is, másrészt a lelkem, a változásom tükre lesz.
Már többször írtam, hogy számomra mennyire fontos az egész adventi készülődés, ráhangolódás a karácsonyra, hogy az egész december csak erről szól. Szerencsére a gyerekek is igénylik már, de az idei év megint más volt a megszokotthoz képest. Éveken keresztül december 1 - én kezdtem az egész készülődést, ekkor került ki / fel az első dísz a lakásba és kezdtem el sütni és karácsonyig minden nap volt valami újdonság. Majd a "munkának" köszönhetően pár év kimaradt, mert bár díszítés volt folyamatosan, de csak december 18 - tól tudtam elkezdeni az ünnepre hangolódni, a kisfiúnk születésnapjával. Minden évben igyekeztem a lehető legtöbb helyre és persze elég sokszor elmenni, újabb díszeket, vagy alapanyagokat beszerezni, az adventi vásárba többször is ellátogatni. Az idei évre is így terveztem, de teljesen másképpen alakult.
Ma december 22 van és elég korán reggel, a második adag mosás már a gépben, a kutyák egy része mellettem horkol, halk karácsonyi zene a fülemben, nagyon álmos vagyok, de nyugodt. Szóval! December elsején elkezdtem a díszítést mire a gyerekek hazaértek, ablakok megpucolva, függönyök kimosva, a nagytakarítás felénél a gyerekek is beszálltak segíteni, viszont nem kezdtem el sütni. Ez a hónap eddig úgy ment el, hogy nem stresszeltem rá semmire, nem kapkodtam, nem költekeztem túl, mégis úgy érzem minden megvan, minden tökéletes, eddig. A gyerekekkel sütöttünk már, de csak keveset, elkészültek az ajándékba szánt csoki bonbonok, az ajándékok beszerzése (erre egy délelőttöt szántam és célirányosan vettünk meg mindent), becsomagolása megtörtént. A díszítést együtt csináltuk és az idén már a gyerekek a szobájukba maguktól kérték, hogy legyen valami más, valami nagyobb "dobás", az adventi koszorúhoz valójában beszereztem mindent, de nem készült el, maradt a már 3. éve használatban levő és a mai napig imádott, készen vásárolt, illetve azért egy nagyobb ajtódíszt beszereztem, amely egyben a luxust és az egyszerűséget tükrözi, bár az adventi naptár mellett foglal helyet. Karácsonyi dekorációt nézni, venni csak kétszer mentünk el, az adventi vásárba is csak múlt vasárnap jutottunk el. 
Minden évben imádok az utolsó napokban elmenni plázázni és nézni az embereket, ahogy rohangálnak tanácstalanul az ajándékok beszerzése miatt. Tegnap, miután megérkezett a fenyőfánk, a férjem mondta, hogy úgyis van még dolga és menjünk utána plázázni. Végül csak a "helyi" DM - be mentünk el, mert elfelejtettem mosogatószert venni + - ba, ja és aszalt szilvát sem kaptam korábban. 
Tavaly karácsony más volt, mint korábban, mert Apukám nélkül voltunk már, így mindent másképpen intéztem. Korábban az ajándékok a mi lakásunkban eldugva várták, hogy karácsony késő délutánján a gyerekkel együtt lemenjünk a szüleimhez, majd valami fondorlattal visszarohanjak és bedobáljak mindent a fa alá. Tavaly már 24 - én reggel ott sorakoztak az ajándékok és miután Jézuska írta a levelében, hogy ne kíváncsiskodjanak, így nem is nyúltak hozzá, viszont nagy volt az izgalom, vajon mi lehet a a barna csomagolópapír alatt (korábban csak ajándékzacskóba tettem bele mindent). Az idén már a gyerekek kérték, hogy ismét így jöjjön a Jézuska, mert annyira jó volt. Az eddigi években mindig Anyukám előre megfőzte a halászlét, ahogy az idén is, így 24 - én reggel lementem bepanírozni a halakat, Ő kisütötte és több napon keresztül ezt ettük. Most ez is változni fog, mert mindhárom napra mást készítünk, viszont csak sütőbe bedobósat.
Bevallom sok időt töltöttem a közösségi oldalon az egyik csoportban nézelődéssel és ott minden évben van valami új trendi. Az idei évben pl már mindenki december elején elkezdte díszíteni a fát. Ez nekem nagyon nem jött be, mert ragaszkodom a hagyományunkhoz, amivel szerencsére az egész család egyet is ért. Vagyis december 23 - án bekerül a fa a lakásba délelőtt és este már vacsora, fürdés után, pizsamában, karácsonyi zenével a háttérben közösen díszítjük a fát, addig amíg készen nem vagyunk.
Ma reggel még elmegyek fodrászhoz, na nem azért, mert annyira ünnepi szeretnék lenni, hanem mostanra volt csak időpont és az előző hónap kimaradt a kiskutyák születése miatt, így elég ritkán nézek inkább tükörbe.Ma már a gyerekek itthon vannak, így délután sütünk Dalmával és remélhetőleg a tegnap legyártott csokilapok alá is elkészülnek a kekszek. Holnap még egy utolsó takarítás és a zserbó megsütése után következik este a fa díszítése.
Sokat gondolkodtam az elmúlt hetekben magamon, a környezetemen. Azt hiszem az idén nagyon sok minden változott és vele együtt én is. Megtanultam elengedni dolgokat, illetve feleslegesen nem halmozni, lényegesen lassítani a tempón, kevesebbet idegeskedni, nem rástresszelni mindenre. Úgy érzem mindenem megvan, mert itt áll mellettem a fantasztikus családom és szerintem nem is kell ennél több. Nem én leszek az a feleség, anya, aki karácsonykor beesik a fa alá fáradtan és semmihez nincs kedve. Ugyan nem készült el sok minden, amit beterveztem, de hát jövőre is lesz advent, karácsony. Ami viszont még soha nem volt. 18 év alatt egyszer mentünk el szilveszterezni a Férjemmel, de az idén már tutira megyünk, sőt! Új év első napjaiban lelépünk kettesben 3 napra, így kezdjük az évet.
A lényeg! Nem kell mindennek annyira tökéletesnek lennie, meg kell tanulnunk elengedni dolgokat, viszont vannak hagyományok, amelyekhez ragaszkodni kell, mert remélhetőleg a gyerekek is ezt viszik majd tovább. Nem éri meg kifáradni, mert akkor nem a szeretteinkről fog szólni az ünnep, csak magunkról.

Mindenkinek Áldott, Békés Karácsonyi Ünnepet kívánok!

2017. december 10., vasárnap

Karácsonyi szarvas pár

Akik rendszeresen nézik a facebook oldalamat, azok már láthatták, hogy így karácsonykor mennyire szarvas függő vagyok. Az idei évben azonban rájöttem, hogy bármilyen formában és mennyiségben jöhetnek a szarvasok 😀 Szóval! Már tavaly kinéztem magamnak szarvasokat a Pinteresten, mert igen csak függője vagyok ennek az "oldalnak" és ott láttam egy szarvaspárt, megvásárolható mintával. Akkor nem volt rá lehetőségem és már időm sem lett volna elkészíteni, így ez maradt az idei évre egy projekt. Szóval év elején megvettem a mintát itt és jól elterveztem mikor fogom elkészíteni. Persze nem így alakult, de a lényeg, hogy majd 1 hónapot vártak a szarvasaim arra, hogy kitömjem és összevarrjam őket.

 Tegnap, vagyis szombat hajnali 3.11 - kor felébredtem. Na jó, nem magamtól, hanem kaptam hangos ébresztőt és gondoltam legalább a család hadd aludjon, így felkeltem, benyomtam egy karácsonyi filmet és végre összevarrtam a szarvasokat (2 hete már ki voltak tömve a részeik). A hajnali fényeknél a rumliban fotózva
Kicsit jobb körülmények között

Végül elfoglalták a nekik tervezett helyet az adventi naptár tetején egy szarvasos gyertyatartó társaságában. Egyszerűen imádom őket

2017. december 4., hétfő

December 1. és 3.

A kislányunk rendszeresen megkérdezi tőlem, hogy melyik a kedvenc évszakom. Igazándiból mind a négyet nagyon szeretem, de van egy ténylegesen kiemelkedő, vagyis egy hónap, a december.
Nálam ez a hónap tényleg a várakozásról szól. Sajnos kimaradt 3 év ebből, a "munka" miatt, de akkor is igyekeztem a gyerekeknek örömet szerezni. Na, de vissza az eredeti verzióhoz 😊Gyerekkoromban Anyukám díszítette a lakást, de valójában a karácsony számomra az ajándékokon kívül soha nem jelentett semmi különöset, bár mindig vártam, hogy előző este elmenjünk a Vörösmarty térre megnézni a nagy karácsonyfát. Később már a december a munkáról szólt és a fáradtságról, hisz december 24 - én is igen későig dolgoztam, amikor még virágos voltam. 
A Férjemmel töltött első karácsonyunknál, ekkor 5 hónapos terhes voltam, vettünk egy fát és nem is nagyon izgatott a díszítése, Ő pedig sütötte a mirelit panírozott húsokat, én pedig csak álltam mögötte és néztem.  Bár, amikor megismerkedtünk, akkor rögtön az első találkozásnál elmondtam, tőlem ne számítson semmilyen konyhai tudományra, max. mosogatni fogok, de én az életben nem főzök semmit 😁
Majd jött a nagylány és hatalmasat fordult a világ. Na jó, csak a második karácsonyától. Ekkor kezdtem díszíteni a lakásban, bár nem sok terem volt, de olyan jó érzéssel töltött el, ahogy láttam rajta a meglepetést. Majd a fiúnk születése előtt már saját házban laktunk és ekkor tudtam elkezdeni igazából a díszítgetést. Emlékszem, december 5 - én, Dalma a nagyszülőknél volt és a Férjem Apósommal hozta haza a rattan garnitúrára Anyukám által frissen varrt huzatokat és az ablakokra a függönyöket, én pedig ragasztgattam az ablakokra a csillámos mikulásos matricákat és amikor hazajött hatalmas öröm volt. Ezen a karácsonyon Dalma egy babát kapott, de a család többi tagjának a kistesó volt az ajándék. Mátét raktuk be a fa alá 😀 Innentől tényleg jött az igazi készülődés. December 1 - től minden nap került fel valami dísz a lakásba és később már jött a sütés is, vagyis minden nap sütöttem valami apróságot is.
Ma, vagyis 2017.12.01 -én, a nagytakarítástól kicsit fáradtan (bár még csak a közepénél tartok) igyekeztem valami hangulatot csinálni mire a gyerekek hazajönnek.
 Az adventi naptár a legfontosabb 😀Persze december elsején csak a naptár kerül fel minden évben, a zsákokban a csokikkal, illetve csak a műfenyő girlandot kapja meg díszítésnek,
 illetve az idén, ahogy tavaly is, az "állkandalló" díszítése is elkezdődött, ahova felkerültek a tavaly varrt mikulás csizmák, amibe majd a télapó teheti az ajándékokat

Az adventi naptár stencilezett zsákjai közelről
Ma Apa is itthon volt, amikor a gyerekek megérkeztek, illetve a két kicsi és Ő is látta az arcukat, hogy mennyire örülnek ennek a minimális díszítésnek, mert Ők is érzik, hogy ilyenkor valami elkezdődik. A 17 éves ugyanígy tud örülni, ez az idén kiderült. Hatalmas élmény látni a szemükben a csillogást 💕

December 2.
Ma már az egész családot befogtam takarítani és szó nélkül segítettek. Máté, fiú létére kérte, hogy az Ő szobájába is tegyünk díszeket, persze a világítás volt az első, amit kirakott az ablakba. Sajnos ezen a napon többre nem futotta, mert este mentünk a kiállításra a kutyákért, ahol azért számomra kellemes karácsonyi hangulat volt.

December 3.
Valahogy éreztem az idén számomra ez a nap nem lesz olyan ünnepi, hiába advent első vasárnapja. Ez rányomta bélyegét az egész napomra. Ma nemcsak advent első vasárnapja és Ferenc névnap van, hanem Nagymamám ma 17 éve halt meg és ma Apukám névnapja is, aki ma lett volna 70. éves. Számomra ez a nap nagyon nehéz volt. Nagymamám iszonyatosan hiányzik a mai napig és azóta nem telt el nap, hogy ne gondolnék Rá. Ma Aput is annyira magam elé tudtam képzelni, hogyan viselkedne, miket mondana és szinte éreztem a közelségét. Sajnos a gyerekek azt az embert nem ismerték, akit én annyira szerettem, mert az utolsó pár évben már nem olyan volt, de arra az emberre emlékeztem, emlékszem mindig, aki sokszor nyakig olajos volt, soha nem mondta ki, hogy szeret, de éreztem, aki nagyon ritkán, de akkor tényleg jó tanácsokat adott és bizony volt olyan is, amikor nagyon szépen helyrerakott és az utolsó ilyen dolognál bizony megváltoztatta az életemet 19 éve.
Este Anyuval kimentünk Hozzá (itthon, a kertben vannak a hamvai, ami kifejezetten az én kérésem volt!) és gyertyát gyújtottunk, körbe mindenhol hó, közben még apró szemekben hullott és eszembe jutott, hogy már megint megúszta a hólapátolást. Tudom, szörnyű gondolat, de valahogy mindig úgy jött ki 25 éve, hogy soha nem Ő lapátolta el a havat, mert vagy szolgálatban volt akkor, vagy beteg volt, bár törött lábbal is feküdt már. Nagyon hiányzik, hogy nem hallhattam az egész napos zsörtölődését és morgását, mert biztosan nagyon utálta volna ezt a napot, de persze másnap mindenkinek elújságolta volna, hogy Ő bizony 70 éves 💔

2017. november 23., csütörtök

Kézzel festett selymek

Néhány hete kaptam egy üzenetet, amely első körben nagyon meglepett. A kérdés az volt, hogy tudnék - e kézzel festett selyemből dupla csatos tárcát készíteni? Éreztem, valahonnan ismerős a selyem, bár táska formájában, így google barátunkat hívtam segítségül és rátaláltam végül a facebookon a hölgyre. Ott azért egyszerűbb a kommunikáció számomra, hisz azonnal képeket, vagy hivatkozásokat is tudok küldeni. Így esett, hogy pár nap oda - vissza levelezés után megérkezett hozzám az első kézzel festett selyem a tárcához. Be kell valljam napokig csak nézegettem és próbáltam nagy levegőt venni, átgondolni mire végre elkezdtem kiszabni és varrni. Persze úgy bántam vele, mint a hímes tojással 😛 
Végül elkészült a próbadarab, postára adtam és vártam a másnapot, hogy mi lesz a vélemény. Szerencsére nagyon pozitív volt. Időközben megérkeztek a fém színű tárca keretek is a folytatáshoz, bár amikor megrendeltem őket, még egyáltalán nem volt biztos, hogy általam készülnek majd még társak. Végül megérkezett az új kézzel festett selymeket tartalmazó boríték 10 + 1 db, amelyek egyesével szépen feliratozva voltak, hogy milyen színű bélés és tárca keret lenne a hozzájuk a megfelelő párosítás. A színek egyeztetése közben kiderült, hogy az egyik selyem bizony az enyém 💖
Bevallom, iszonyatosan ideges voltam végig, mert itt ugye nincs lehetőség a rontásra és több esetben még a javításra sem, így lassabban is ment a varrás, de ugyanakkor igyekeznem is kellett, mert az egyik kutyánknál készültünk a szülésre. Mire eljutottam odáig, hogy a kereteket varrtam, Andrea elárulta, hogy bizony meg fogok lepődni, hogy hova is készülnek a tárcák. Na, ettől még idegesebb lettem 😋
Végül egy csütörtöki napon postára adtam őket, bár a csomagba csempésztem meglepetést is, mert ugye azért csak egy drága "dologról" van szó, ahol úgy éreztem még inkább nem fér bele a haszontalan leeső rész, így a még megmaradó, "használható hulladékból" gyorsan húztam be gombokat és fülbevalókat készítettem belőlük.

Igazából nagyon gyorsa kellett fényképeznem, mert aznap éppen szépen sütött a nap, kb fél órát, de szerintem így is átjön a képeken a szépség, az elegancia. 




Azt hiszem, hogy mind közül a kékek voltak a személyes kedvenceim
Hihetetlen érzés volt a kezembe venni a selymeket, megvarrva viszont az az elegancia, a finomság leírhatatlan érzés 💖
Végül kiderült, hogy az általam készített tárcák többed magukkal, családi formában Milánóban, egy Design kiállítás és vásár keretében fognak debütálni. Na, ez még most is felfoghatatlan számomra 💖
Hamarosan lesznek profi képek is ám a tárcákról, de addig is gyönyörködjetek Andrea fantasztikus világában és a többi csodában, amelyek szintén az általa megálmodott és megfestett selymekből készültek.

Amennyiben tetszett a poszt, akkor kövess a facebookon, hogy hamarabb értesüljél az újdonságokról 

2017. október 24., kedd

Rózsás alkalmi táska

A fekete színű táska után gyorsan készítettem egy rózsás alkalmi táskát is


Szintén az új design részeként

Méretei
bronz színű 18 cm - es íves keret
magassága kb 21,5 cm
szélessége alul kb 19,5 cm
talpa kb 7 cm

2017. október 12., csütörtök

Kamasz szoba átalakítás 3. rész

Ott hagytam abba, hogy hétfőn megtörtént a kipakolás, a bútorok átmozgatása és a korábban még barack színben játszó dryvit felületeket átfestettem fehérre. Már önmagában ettől teljesen más lett a szoba, sokkal világosabb, frissebb és valóban FEHÉR 😊
Az internetről próbáltunk kinézni valami teljesen elütő színt, mert az ágy végében a falnak szerettem volna valami mást. Valami sötétebb, szürkés színt kerestünk, így eset a választásunk szintén Poli - Farbe Platinum "Sulyom" színére. Már 1 rétegben fantasztikus volt a hatás. A legkisebb kiszerelést vettem, 1 l -t. A kiadóssága fantasztikus, még az én béna festő tudásommal is 😀
Ilyen lett 1 rétegben. Úgy döntöttem, hogy a lambériás "ablakot" is átfestem vele. Miután elkezdtem hengerelni és a lambéria nútjába ezáltal nem ment festék, a végeredményt látva Dalmával úgy döntöttünk, hogy maradjon így. Teljesen más lett a hatása.

 Közben Dalma a Nagymamám szekrényét alapozta és festette, ami Sárától került át az Ő szobájába. Na, most fogtok megkövezni, de! Kipróbáltam egy festéket, az alapozójával együtt, amelyet bútorra javasoltak többen, mely oldószeres, mert nem volt kedvem a végén waxolni. Sajnos nem jött be, de nagyon nem 😕Sajnos sem ecsettel, sem hengerrel nem tudtam szépen dolgozni vele. Így végül maradt a jól bevált Harzo alapozó és a beltéri falfesték és igen falfesték! Tökéletes lett a fedés és nem volt csíkos sem.

Íme a végeredmény!
 Emlékeztek? Ezen a falon volt a nagy barna faragott szekrény
Illetve ezen a falon az írószekrény
Most egy világos, átlátható tér lett. Az ágy így letakarva kanapé hatású, mert megtartottuk a  régi nagy párnákat, amelyek az ágy mellett voltak (szigetelés miatt), mert ha vendégek érkeznek Dalmához, akkor elő lehet őket venni és arra tudnak ülni.
Nagyon tetszik ez az éles kontraszt és ehhez a színhez nagyon sok kiegészítő szín illik.

 Korábban itt volt az ágy. Dalma megkapta Sára asztalát és miután balkezes, így a fény nem vet árnyékot Neki. Az asztallal szemben lévő két ablakot amúgy ritkán használjuk, vagyis a redőnyöket nyáron csak szellőztetéskor húzzuk fel picit, mert innen ömlik be a meleg. Az ablakpárkányban elfért a számítógépe, így már az sem a földön koszolódik.
 Egymás mellett a régi és az új. Az IKEA -s szekrény maradt a helyén és mellette a már fehér Nagymama szekrénye, mely új fogantyúkat kapott, mert sajnos a régiek szétmentek már nagyon.

Kb 3 éve vettem 2 db bonanza éjjeli szekrényt, amelyet átfestettem fehérre, de valahogy sehol sem találtunk neki helyet, így Sára szobájában voltak. Most Dalma dolgait elpakolva tudatosult bennem, hogy a tankönyveit nem tudja hova tenni, így ezt találtam megoldásnak. Sajnos ugyan az asztal alá nem megy be teljesen, de sebaj, mert így a tetejére virágokat tudok tenni 😀
 Dalma választotta a színeket, így a nagy része Pentart szürkét kapott, a belső részek pedig szintén Pentart türkizkék színt. A végén színtelen wax -al zártam.

Bevallom és nem azért, mert én találtam ki, de a szoba sokkal nagyobbnak tűnik a valóságban, melegebb és nagyon kuckós is lett, na meg talán felnőttesebb is. A dolgai nagyon jól elférnek, bár a ruhakupac azért most is feltűnik néha 😀