Több hete érlelődik bennem a gondolat, de eddig nem tudtam megfogalmazni és talán elengedni sem, de pár napja megszületett a döntés és tegnap felkerült az "I" -re a pont. Abba kell hagynom végérvényesen a sujtás ékszerek készítését 😓. Igazából hagyni akartam pár hónapot, hogy kiforrja magát bennem a dolog, a döntés, de be kellett látnom, hogy már nem tudok rá annyi időt és energiát fordítani, ahogy azt korábban tettem, már nem tudom annyira precízen elkészíteni, varrni őket.
Az elmúlt évben sok változás történt a magánéletemben, ami a napjaimat fenekestül felfordította és át kellett értékelnem sok mindent. Sajnos félgőzzel semmit sem tudok csinálni, mert vagy 100 % -os vagyok, vagy inkább semmilyen. Ezzel a döntésemmel 4 évnek vetek véget, ami fantasztikus volt. Végre találtam egy technikát, amelyben teljes mértékben meg tudom valósítani önmagam, az érzéseimet. Kicsit a kettősség mégis jellemezte, mert kötöttségektől mentes, a technikának köszönhetően, de a környezettől nagyban függtem. Nagyban függtem az időjárástól -lámpafénynél nem igazán tudtam "haladni" és sajnos a szemem látta kárát, a csendtől - szinte csak akkor tudtam sujtásozni, ha a család nem volt itthon, nem volt beszéd, nem voltak levelek és sajnos a kezem pillanatnyi állapotától - remegő kezekkel sokszor még a bögrét is két kézzel kell fogni, a tűt pedig így nehéz becélozni. El sem tudjátok képzelni, hogy hányszor dobtam kukába (persze a gyöngyöket előtte kivettem) a már elkészült darabot, mert nem úgy állt valami, ahogy kellett volna.
No, nem panaszkodni jöttem ide a gép elé 😊 Lezárult egy korszak az életemben, ami annyira szép és jó volt, imádtam, de most tovább kell lépjek. Szeretném kipróbálni magamat máshol is, illetve már el is kezdtem és új kihívásokkal kell szembenéznem. Nagyon sokan voltatok mellettem, hihetetlen mennyi dicsérő szót kaptam és nagyon sok kedves embert ismerhettem meg a sujtás ékszereimen keresztül. Szerencsés ember vagyok, köszönöm Nektek! 💗Azonban azzal is tisztába vagyok, hogy most lesznek akiket elveszítek a döntésem miatt és nagyon sajnálom. Remélem azért továbbra is többen maradnak mellettem.
Ma reggel elengedtem a zsinórokat és a gyöngyöket, a szó legszorosabb értelmében és az az gazság, hogy megkönnyebbültem. Most nem érzem azt a nyomást, hogy ott állnak a szekrényben és várják, hogy ők is sorra kerüljenek, mert tudom, a lehető legjobb helyre költöztek és sok szép csoda fog születni belőlük. Köszönöm Neked Hajni! 💗
A gyöngybogyós ékszerek, táskadíszek, könyvjelzők, gyöngyhorgoltak maradnak továbbra is a varrás mellett, mert őket nem szeretném elengedni 😊
Még egy utolsó gondolat és szándékosan van kicsit elkülönítve a fentiektől. A szombat éjszaka buszbaleset is ráébresztett arra, hogy itt van a három gyermekünk, Dalma 16, Máté 13 és Sára 8 éves. Soha nem tudhatjuk meddig lehetünk együtt, mikor döntenek ott fent úgy, hogy ennyi volt és nem engedhetem meg magamnak tovább, hogy rájuk legyek dühös azért, mert hangosak, veszekszenek, nem fogadnak szót és ezek miatt nem tudok odafigyelni a "munkára". Igenis legyenek hangosak, még hangosabbak, töltsék be a teret, mert addig jó, amíg ilyenek, itt vannak! Közeledik a dátum, amikor Dalmát majdnem elveszítettük és azt a mai napig nem tudom megbocsájtani magamnak és nincs nap, hogy ne gondolnék rá, arra a 48 órára, ami kritikus volt. A hétvégén történt baleset után teljesen másképpen látok, érzek és talán a döntésemben is nagyban befolyásolt.
Köszönöm, hogy végigolvastátok és remélem megértitek a döntésemet! Itt is és a facebook -on is megtaláltok
