Free background from VintageMadeForYou
-->

Címkék

2013. (121) 2014. (92) 2015 (46) 2016 (41) 2017 (35) 2018 (4) Ajándék (19) Akció (3) Általános (11) Annie Sloan (1) Arany (2) baba (3) Barack (9) Barna (5) Bézs (12) Bogyók (174) Bordó (3) Bőr (23) Bross (5) Bútor tuning (9) Citrom (1) Család (9) Csipke (16) Decoupage (2) Ékszereim (10) Ékszeróra (3) Ékszertartó (2) Elkeltek (259) Ezüst (4) Fehér (11) Fekete (10) Férfi (6) festegetős (4) Fülbevalók (208) Gobelin (3) Gomb (182) Gyereknevelés (8) Gyógyítók (38) Gyöngyhorgolás (28) Gyűrű (19) Hajfésű (2) Hematit (1) Heringfűzés (7) horgolás (6) Ír csipke (2) Játék (4) karácsony (56) Karkötő (66) Kártyatartó (1) Kék (18) keresztszemes (24) Könyvjelző (12) Krém (4) Kulcstartó (18) Lakásdísz (2) Lélek (4) Licit (1) Lila (17) Málna (1) Menta (5) Menyasszonyi (7) Mobilékszer (6) Mustár (2) Narancs (2) Neszeszer (3) Nyaklánc (202) Ővtáska (1) Pentart (2) Pénztárca (6) Peyote (59) Pink (5) Piros (7) Pohárjelölők (1) RAW (11) receptek (5) Rózsaszín (26) Sárga (1) Shabby Chic (1) stencil (2) Sujtás (238) Sütemény (5) sütés-főzés (11) Süthető gyurma (6) Szemüvegtartó (1) Szett (79) Szőttes (1) Szürke (6) Tanfolyam (3) Tárca (8) Tartó (1) Táskák (17) Textil (17) Toll (7) Türkiz (12) Varrás (55) Vintage (1) Webáruház (26) Zöld (16)

2017. december 22., péntek

2017 karácsonya

Igazából ez a bejegyzés nem csak a karácsonyi készülődésről szól majd, mert részben évértékelő is, másrészt a lelkem, a változásom tükre lesz.
Már többször írtam, hogy számomra mennyire fontos az egész adventi készülődés, ráhangolódás a karácsonyra, hogy az egész december csak erről szól. Szerencsére a gyerekek is igénylik már, de az idei év megint más volt a megszokotthoz képest. Éveken keresztül december 1 - én kezdtem az egész készülődést, ekkor került ki / fel az első dísz a lakásba és kezdtem el sütni és karácsonyig minden nap volt valami újdonság. Majd a "munkának" köszönhetően pár év kimaradt, mert bár díszítés volt folyamatosan, de csak december 18 - tól tudtam elkezdeni az ünnepre hangolódni, a kisfiúnk születésnapjával. Minden évben igyekeztem a lehető legtöbb helyre és persze elég sokszor elmenni, újabb díszeket, vagy alapanyagokat beszerezni, az adventi vásárba többször is ellátogatni. Az idei évre is így terveztem, de teljesen másképpen alakult.
Ma december 22 van és elég korán reggel, a második adag mosás már a gépben, a kutyák egy része mellettem horkol, halk karácsonyi zene a fülemben, nagyon álmos vagyok, de nyugodt. Szóval! December elsején elkezdtem a díszítést mire a gyerekek hazaértek, ablakok megpucolva, függönyök kimosva, a nagytakarítás felénél a gyerekek is beszálltak segíteni, viszont nem kezdtem el sütni. Ez a hónap eddig úgy ment el, hogy nem stresszeltem rá semmire, nem kapkodtam, nem költekeztem túl, mégis úgy érzem minden megvan, minden tökéletes, eddig. A gyerekekkel sütöttünk már, de csak keveset, elkészültek az ajándékba szánt csoki bonbonok, az ajándékok beszerzése (erre egy délelőttöt szántam és célirányosan vettünk meg mindent), becsomagolása megtörtént. A díszítést együtt csináltuk és az idén már a gyerekek a szobájukba maguktól kérték, hogy legyen valami más, valami nagyobb "dobás", az adventi koszorúhoz valójában beszereztem mindent, de nem készült el, maradt a már 3. éve használatban levő és a mai napig imádott, készen vásárolt, illetve azért egy nagyobb ajtódíszt beszereztem, amely egyben a luxust és az egyszerűséget tükrözi, bár az adventi naptár mellett foglal helyet. Karácsonyi dekorációt nézni, venni csak kétszer mentünk el, az adventi vásárba is csak múlt vasárnap jutottunk el. 
Minden évben imádok az utolsó napokban elmenni plázázni és nézni az embereket, ahogy rohangálnak tanácstalanul az ajándékok beszerzése miatt. Tegnap, miután megérkezett a fenyőfánk, a férjem mondta, hogy úgyis van még dolga és menjünk utána plázázni. Végül csak a "helyi" DM - be mentünk el, mert elfelejtettem mosogatószert venni + - ba, ja és aszalt szilvát sem kaptam korábban. 
Tavaly karácsony más volt, mint korábban, mert Apukám nélkül voltunk már, így mindent másképpen intéztem. Korábban az ajándékok a mi lakásunkban eldugva várták, hogy karácsony késő délutánján a gyerekkel együtt lemenjünk a szüleimhez, majd valami fondorlattal visszarohanjak és bedobáljak mindent a fa alá. Tavaly már 24 - én reggel ott sorakoztak az ajándékok és miután Jézuska írta a levelében, hogy ne kíváncsiskodjanak, így nem is nyúltak hozzá, viszont nagy volt az izgalom, vajon mi lehet a a barna csomagolópapír alatt (korábban csak ajándékzacskóba tettem bele mindent). Az idén már a gyerekek kérték, hogy ismét így jöjjön a Jézuska, mert annyira jó volt. Az eddigi években mindig Anyukám előre megfőzte a halászlét, ahogy az idén is, így 24 - én reggel lementem bepanírozni a halakat, Ő kisütötte és több napon keresztül ezt ettük. Most ez is változni fog, mert mindhárom napra mást készítünk, viszont csak sütőbe bedobósat.
Bevallom sok időt töltöttem a közösségi oldalon az egyik csoportban nézelődéssel és ott minden évben van valami új trendi. Az idei évben pl már mindenki december elején elkezdte díszíteni a fát. Ez nekem nagyon nem jött be, mert ragaszkodom a hagyományunkhoz, amivel szerencsére az egész család egyet is ért. Vagyis december 23 - án bekerül a fa a lakásba délelőtt és este már vacsora, fürdés után, pizsamában, karácsonyi zenével a háttérben közösen díszítjük a fát, addig amíg készen nem vagyunk.
Ma reggel még elmegyek fodrászhoz, na nem azért, mert annyira ünnepi szeretnék lenni, hanem mostanra volt csak időpont és az előző hónap kimaradt a kiskutyák születése miatt, így elég ritkán nézek inkább tükörbe.Ma már a gyerekek itthon vannak, így délután sütünk Dalmával és remélhetőleg a tegnap legyártott csokilapok alá is elkészülnek a kekszek. Holnap még egy utolsó takarítás és a zserbó megsütése után következik este a fa díszítése.
Sokat gondolkodtam az elmúlt hetekben magamon, a környezetemen. Azt hiszem az idén nagyon sok minden változott és vele együtt én is. Megtanultam elengedni dolgokat, illetve feleslegesen nem halmozni, lényegesen lassítani a tempón, kevesebbet idegeskedni, nem rástresszelni mindenre. Úgy érzem mindenem megvan, mert itt áll mellettem a fantasztikus családom és szerintem nem is kell ennél több. Nem én leszek az a feleség, anya, aki karácsonykor beesik a fa alá fáradtan és semmihez nincs kedve. Ugyan nem készült el sok minden, amit beterveztem, de hát jövőre is lesz advent, karácsony. Ami viszont még soha nem volt. 18 év alatt egyszer mentünk el szilveszterezni a Férjemmel, de az idén már tutira megyünk, sőt! Új év első napjaiban lelépünk kettesben 3 napra, így kezdjük az évet.
A lényeg! Nem kell mindennek annyira tökéletesnek lennie, meg kell tanulnunk elengedni dolgokat, viszont vannak hagyományok, amelyekhez ragaszkodni kell, mert remélhetőleg a gyerekek is ezt viszik majd tovább. Nem éri meg kifáradni, mert akkor nem a szeretteinkről fog szólni az ünnep, csak magunkról.

Mindenkinek Áldott, Békés Karácsonyi Ünnepet kívánok!

2017. december 10., vasárnap

Karácsonyi szarvas pár

Akik rendszeresen nézik a facebook oldalamat, azok már láthatták, hogy így karácsonykor mennyire szarvas függő vagyok. Az idei évben azonban rájöttem, hogy bármilyen formában és mennyiségben jöhetnek a szarvasok 😀 Szóval! Már tavaly kinéztem magamnak szarvasokat a Pinteresten, mert igen csak függője vagyok ennek az "oldalnak" és ott láttam egy szarvaspárt, megvásárolható mintával. Akkor nem volt rá lehetőségem és már időm sem lett volna elkészíteni, így ez maradt az idei évre egy projekt. Szóval év elején megvettem a mintát itt és jól elterveztem mikor fogom elkészíteni. Persze nem így alakult, de a lényeg, hogy majd 1 hónapot vártak a szarvasaim arra, hogy kitömjem és összevarrjam őket.

 Tegnap, vagyis szombat hajnali 3.11 - kor felébredtem. Na jó, nem magamtól, hanem kaptam hangos ébresztőt és gondoltam legalább a család hadd aludjon, így felkeltem, benyomtam egy karácsonyi filmet és végre összevarrtam a szarvasokat (2 hete már ki voltak tömve a részeik). A hajnali fényeknél a rumliban fotózva
Kicsit jobb körülmények között

Végül elfoglalták a nekik tervezett helyet az adventi naptár tetején egy szarvasos gyertyatartó társaságában. Egyszerűen imádom őket

2017. december 4., hétfő

December 1. és 3.

A kislányunk rendszeresen megkérdezi tőlem, hogy melyik a kedvenc évszakom. Igazándiból mind a négyet nagyon szeretem, de van egy ténylegesen kiemelkedő, vagyis egy hónap, a december.
Nálam ez a hónap tényleg a várakozásról szól. Sajnos kimaradt 3 év ebből, a "munka" miatt, de akkor is igyekeztem a gyerekeknek örömet szerezni. Na, de vissza az eredeti verzióhoz 😊Gyerekkoromban Anyukám díszítette a lakást, de valójában a karácsony számomra az ajándékokon kívül soha nem jelentett semmi különöset, bár mindig vártam, hogy előző este elmenjünk a Vörösmarty térre megnézni a nagy karácsonyfát. Később már a december a munkáról szólt és a fáradtságról, hisz december 24 - én is igen későig dolgoztam, amikor még virágos voltam. 
A Férjemmel töltött első karácsonyunknál, ekkor 5 hónapos terhes voltam, vettünk egy fát és nem is nagyon izgatott a díszítése, Ő pedig sütötte a mirelit panírozott húsokat, én pedig csak álltam mögötte és néztem.  Bár, amikor megismerkedtünk, akkor rögtön az első találkozásnál elmondtam, tőlem ne számítson semmilyen konyhai tudományra, max. mosogatni fogok, de én az életben nem főzök semmit 😁
Majd jött a nagylány és hatalmasat fordult a világ. Na jó, csak a második karácsonyától. Ekkor kezdtem díszíteni a lakásban, bár nem sok terem volt, de olyan jó érzéssel töltött el, ahogy láttam rajta a meglepetést. Majd a fiúnk születése előtt már saját házban laktunk és ekkor tudtam elkezdeni igazából a díszítgetést. Emlékszem, december 5 - én, Dalma a nagyszülőknél volt és a Férjem Apósommal hozta haza a rattan garnitúrára Anyukám által frissen varrt huzatokat és az ablakokra a függönyöket, én pedig ragasztgattam az ablakokra a csillámos mikulásos matricákat és amikor hazajött hatalmas öröm volt. Ezen a karácsonyon Dalma egy babát kapott, de a család többi tagjának a kistesó volt az ajándék. Mátét raktuk be a fa alá 😀 Innentől tényleg jött az igazi készülődés. December 1 - től minden nap került fel valami dísz a lakásba és később már jött a sütés is, vagyis minden nap sütöttem valami apróságot is.
Ma, vagyis 2017.12.01 -én, a nagytakarítástól kicsit fáradtan (bár még csak a közepénél tartok) igyekeztem valami hangulatot csinálni mire a gyerekek hazajönnek.
 Az adventi naptár a legfontosabb 😀Persze december elsején csak a naptár kerül fel minden évben, a zsákokban a csokikkal, illetve csak a műfenyő girlandot kapja meg díszítésnek,
 illetve az idén, ahogy tavaly is, az "állkandalló" díszítése is elkezdődött, ahova felkerültek a tavaly varrt mikulás csizmák, amibe majd a télapó teheti az ajándékokat

Az adventi naptár stencilezett zsákjai közelről
Ma Apa is itthon volt, amikor a gyerekek megérkeztek, illetve a két kicsi és Ő is látta az arcukat, hogy mennyire örülnek ennek a minimális díszítésnek, mert Ők is érzik, hogy ilyenkor valami elkezdődik. A 17 éves ugyanígy tud örülni, ez az idén kiderült. Hatalmas élmény látni a szemükben a csillogást 💕

December 2.
Ma már az egész családot befogtam takarítani és szó nélkül segítettek. Máté, fiú létére kérte, hogy az Ő szobájába is tegyünk díszeket, persze a világítás volt az első, amit kirakott az ablakba. Sajnos ezen a napon többre nem futotta, mert este mentünk a kiállításra a kutyákért, ahol azért számomra kellemes karácsonyi hangulat volt.

December 3.
Valahogy éreztem az idén számomra ez a nap nem lesz olyan ünnepi, hiába advent első vasárnapja. Ez rányomta bélyegét az egész napomra. Ma nemcsak advent első vasárnapja és Ferenc névnap van, hanem Nagymamám ma 17 éve halt meg és ma Apukám névnapja is, aki ma lett volna 70. éves. Számomra ez a nap nagyon nehéz volt. Nagymamám iszonyatosan hiányzik a mai napig és azóta nem telt el nap, hogy ne gondolnék Rá. Ma Aput is annyira magam elé tudtam képzelni, hogyan viselkedne, miket mondana és szinte éreztem a közelségét. Sajnos a gyerekek azt az embert nem ismerték, akit én annyira szerettem, mert az utolsó pár évben már nem olyan volt, de arra az emberre emlékeztem, emlékszem mindig, aki sokszor nyakig olajos volt, soha nem mondta ki, hogy szeret, de éreztem, aki nagyon ritkán, de akkor tényleg jó tanácsokat adott és bizony volt olyan is, amikor nagyon szépen helyrerakott és az utolsó ilyen dolognál bizony megváltoztatta az életemet 19 éve.
Este Anyuval kimentünk Hozzá (itthon, a kertben vannak a hamvai, ami kifejezetten az én kérésem volt!) és gyertyát gyújtottunk, körbe mindenhol hó, közben még apró szemekben hullott és eszembe jutott, hogy már megint megúszta a hólapátolást. Tudom, szörnyű gondolat, de valahogy mindig úgy jött ki 25 éve, hogy soha nem Ő lapátolta el a havat, mert vagy szolgálatban volt akkor, vagy beteg volt, bár törött lábbal is feküdt már. Nagyon hiányzik, hogy nem hallhattam az egész napos zsörtölődését és morgását, mert biztosan nagyon utálta volna ezt a napot, de persze másnap mindenkinek elújságolta volna, hogy Ő bizony 70 éves 💔