A kislányunk rendszeresen megkérdezi tőlem, hogy melyik a kedvenc évszakom. Igazándiból mind a négyet nagyon szeretem, de van egy ténylegesen kiemelkedő, vagyis egy hónap, a december.
Nálam ez a hónap tényleg a várakozásról szól. Sajnos kimaradt 3 év ebből, a "munka" miatt, de akkor is igyekeztem a gyerekeknek örömet szerezni. Na, de vissza az eredeti verzióhoz 😊Gyerekkoromban Anyukám díszítette a lakást, de valójában a karácsony számomra az ajándékokon kívül soha nem jelentett semmi különöset, bár mindig vártam, hogy előző este elmenjünk a Vörösmarty térre megnézni a nagy karácsonyfát. Később már a december a munkáról szólt és a fáradtságról, hisz december 24 - én is igen későig dolgoztam, amikor még virágos voltam.
A Férjemmel töltött első karácsonyunknál, ekkor 5 hónapos terhes voltam, vettünk egy fát és nem is nagyon izgatott a díszítése, Ő pedig sütötte a mirelit panírozott húsokat, én pedig csak álltam mögötte és néztem. Bár, amikor megismerkedtünk, akkor rögtön az első találkozásnál elmondtam, tőlem ne számítson semmilyen konyhai tudományra, max. mosogatni fogok, de én az életben nem főzök semmit 😁
Majd jött a nagylány és hatalmasat fordult a világ. Na jó, csak a második karácsonyától. Ekkor kezdtem díszíteni a lakásban, bár nem sok terem volt, de olyan jó érzéssel töltött el, ahogy láttam rajta a meglepetést. Majd a fiúnk születése előtt már saját házban laktunk és ekkor tudtam elkezdeni igazából a díszítgetést. Emlékszem, december 5 - én, Dalma a nagyszülőknél volt és a Férjem Apósommal hozta haza a rattan garnitúrára Anyukám által frissen varrt huzatokat és az ablakokra a függönyöket, én pedig ragasztgattam az ablakokra a csillámos mikulásos matricákat és amikor hazajött hatalmas öröm volt. Ezen a karácsonyon Dalma egy babát kapott, de a család többi tagjának a kistesó volt az ajándék. Mátét raktuk be a fa alá 😀 Innentől tényleg jött az igazi készülődés. December 1 - től minden nap került fel valami dísz a lakásba és később már jött a sütés is, vagyis minden nap sütöttem valami apróságot is.
Ma, vagyis 2017.12.01 -én, a nagytakarítástól kicsit fáradtan (bár még csak a közepénél tartok) igyekeztem valami hangulatot csinálni mire a gyerekek hazajönnek.
Az adventi naptár a legfontosabb 😀Persze december elsején csak a naptár kerül fel minden évben, a zsákokban a csokikkal, illetve csak a műfenyő girlandot kapja meg díszítésnek,
illetve az idén, ahogy tavaly is, az "állkandalló" díszítése is elkezdődött, ahova felkerültek a tavaly varrt mikulás csizmák, amibe majd a télapó teheti az ajándékokat
Az adventi naptár stencilezett zsákjai közelről
Ma Apa is itthon volt, amikor a gyerekek megérkeztek, illetve a két kicsi és Ő is látta az arcukat, hogy mennyire örülnek ennek a minimális díszítésnek, mert Ők is érzik, hogy ilyenkor valami elkezdődik. A 17 éves ugyanígy tud örülni, ez az idén kiderült. Hatalmas élmény látni a szemükben a csillogást 💕
December 2.
Ma már az egész családot befogtam takarítani és szó nélkül segítettek. Máté, fiú létére kérte, hogy az Ő szobájába is tegyünk díszeket, persze a világítás volt az első, amit kirakott az ablakba. Sajnos ezen a napon többre nem futotta, mert este mentünk a kiállításra a kutyákért, ahol azért számomra kellemes karácsonyi hangulat volt.
December 3.
Valahogy éreztem az idén számomra ez a nap nem lesz olyan ünnepi, hiába advent első vasárnapja. Ez rányomta bélyegét az egész napomra. Ma nemcsak advent első vasárnapja és Ferenc névnap van, hanem Nagymamám ma 17 éve halt meg és ma Apukám névnapja is, aki ma lett volna 70. éves. Számomra ez a nap nagyon nehéz volt. Nagymamám iszonyatosan hiányzik a mai napig és azóta nem telt el nap, hogy ne gondolnék Rá. Ma Aput is annyira magam elé tudtam képzelni, hogyan viselkedne, miket mondana és szinte éreztem a közelségét. Sajnos a gyerekek azt az embert nem ismerték, akit én annyira szerettem, mert az utolsó pár évben már nem olyan volt, de arra az emberre emlékeztem, emlékszem mindig, aki sokszor nyakig olajos volt, soha nem mondta ki, hogy szeret, de éreztem, aki nagyon ritkán, de akkor tényleg jó tanácsokat adott és bizony volt olyan is, amikor nagyon szépen helyrerakott és az utolsó ilyen dolognál bizony megváltoztatta az életemet 19 éve.
Este Anyuval kimentünk Hozzá (itthon, a kertben vannak a hamvai, ami kifejezetten az én kérésem volt!) és gyertyát gyújtottunk, körbe mindenhol hó, közben még apró szemekben hullott és eszembe jutott, hogy már megint megúszta a hólapátolást. Tudom, szörnyű gondolat, de valahogy mindig úgy jött ki 25 éve, hogy soha nem Ő lapátolta el a havat, mert vagy szolgálatban volt akkor, vagy beteg volt, bár törött lábbal is feküdt már. Nagyon hiányzik, hogy nem hallhattam az egész napos zsörtölődését és morgását, mert biztosan nagyon utálta volna ezt a napot, de persze másnap mindenkinek elújságolta volna, hogy Ő bizony 70 éves 💔
Ma, vagyis 2017.12.01 -én, a nagytakarítástól kicsit fáradtan (bár még csak a közepénél tartok) igyekeztem valami hangulatot csinálni mire a gyerekek hazajönnek.
Ma Apa is itthon volt, amikor a gyerekek megérkeztek, illetve a két kicsi és Ő is látta az arcukat, hogy mennyire örülnek ennek a minimális díszítésnek, mert Ők is érzik, hogy ilyenkor valami elkezdődik. A 17 éves ugyanígy tud örülni, ez az idén kiderült. Hatalmas élmény látni a szemükben a csillogást 💕
December 2.
Ma már az egész családot befogtam takarítani és szó nélkül segítettek. Máté, fiú létére kérte, hogy az Ő szobájába is tegyünk díszeket, persze a világítás volt az első, amit kirakott az ablakba. Sajnos ezen a napon többre nem futotta, mert este mentünk a kiállításra a kutyákért, ahol azért számomra kellemes karácsonyi hangulat volt.
December 3.
Valahogy éreztem az idén számomra ez a nap nem lesz olyan ünnepi, hiába advent első vasárnapja. Ez rányomta bélyegét az egész napomra. Ma nemcsak advent első vasárnapja és Ferenc névnap van, hanem Nagymamám ma 17 éve halt meg és ma Apukám névnapja is, aki ma lett volna 70. éves. Számomra ez a nap nagyon nehéz volt. Nagymamám iszonyatosan hiányzik a mai napig és azóta nem telt el nap, hogy ne gondolnék Rá. Ma Aput is annyira magam elé tudtam képzelni, hogyan viselkedne, miket mondana és szinte éreztem a közelségét. Sajnos a gyerekek azt az embert nem ismerték, akit én annyira szerettem, mert az utolsó pár évben már nem olyan volt, de arra az emberre emlékeztem, emlékszem mindig, aki sokszor nyakig olajos volt, soha nem mondta ki, hogy szeret, de éreztem, aki nagyon ritkán, de akkor tényleg jó tanácsokat adott és bizony volt olyan is, amikor nagyon szépen helyrerakott és az utolsó ilyen dolognál bizony megváltoztatta az életemet 19 éve.
Este Anyuval kimentünk Hozzá (itthon, a kertben vannak a hamvai, ami kifejezetten az én kérésem volt!) és gyertyát gyújtottunk, körbe mindenhol hó, közben még apró szemekben hullott és eszembe jutott, hogy már megint megúszta a hólapátolást. Tudom, szörnyű gondolat, de valahogy mindig úgy jött ki 25 éve, hogy soha nem Ő lapátolta el a havat, mert vagy szolgálatban volt akkor, vagy beteg volt, bár törött lábbal is feküdt már. Nagyon hiányzik, hogy nem hallhattam az egész napos zsörtölődését és morgását, mert biztosan nagyon utálta volna ezt a napot, de persze másnap mindenkinek elújságolta volna, hogy Ő bizony 70 éves 💔
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése