Az alapok
Igazából nem is tudom hol kezdjem, hát indulok a kályhától.
Gyerekkoromban naponta azt láttam, hogy Nagymamám az alapvető dolgokat is maga készíti, kenyeret sütött, tésztát gyúrt és nagyon - nagyon jól főzött. Anyukám próbált mindig rávenni, hogy álljak mellette a konyhába és tanuljak meg főzni, de sosem érdekelt, csak a végeredmény. Felnőtt koromra volt három alap étel, amit nagyon szerettem és meg tudtam csinálni.
Amikor a férjemet megismertem az volt az első, na főzni sosem fogok, mert nem szeretek. Mindig kifőzdékben ebédeltünk, hétvégén pedig a szülőktől hoztunk valamit. Amikor a nagylányunk már akkora volt, hogy el kellett kezdeni a "bébipapit", akkor rávettem magam, hogy főzök neki krumplit. Na, nekem ez is gondot okozott. Az első nap olyan szépen megevett mindent, de másnap már három kanál után kiköpte. Ezután természetes volt, hogy jön a bolti üveges bébiétel.
Amikor már dolgoztam, mindig rendszertelenül ettem, így nem is igazán foglalkoztam semmivel. Az volt a lényeg, hogy minél hamarabb ehessek valamit. Büntetésnek éreztem a konyhába való tartózkodást. Amikor a kisfiúnk megszületett már nem jártam a férjemmel dolgozni, így választottunk a közelből egy házias ételeket kínáló kifőzdét, aki még házhoz is hozta. Közel három éves volt a kisfiúnk, amikor megint kitaláltam, fogyókúrázni fogok. A férjem nem engedte, mondván attól mindig zizi vagyok. Nem a koplalást, az önsanyargatást választottam kivételesen, hanem egy elég ismert életmódrendszert. Elkezdtem tőlük rendelni az ebédet. Persze volt hozzá süti is, mert ugye édesség nélkül nincs élet. Megvettem a könyveiket, de csak kiolvastam és a receptekkel nem foglalkoztam. Az étkezésnek és a napi tornának köszönhetően elkezdtem fogyni és nem ment az idegeimre, mert nem kellett koplalni. Eltelt már több hónap és a gyerekek elkezdtek érdeklődni a süti iránt, mert jól néz ki. Aztán jöttek, hogy megkóstolják a főételt is. Szép lassan elkezdtem sütni az "egészséges", de hizlaló sütiket. Eltel fél év és kezdtem magamat sokszor rosszul érezni, rengeteget szédültem. Lassan rájöttem, hogy valószínűleg az édesítő levitte a cukromat és ettől van minden. Közben az életünkben ismét jött a mélypont, így rákényszerültem a főzésre is. Persze igyekeztem mindent betartani, hogy ne hízzak vissza. Jött a sikerélmény és egyre jobban szerettem főzni. Aztán pont a "cukorhiány" miatt elkezdtem a neten recepteket keresni. Bármi olyat beírtam egy idő után mindig vegetáriánus blogoknál lyukadtam ki. Aztán elkezdtem lassan végiggondolni az egészet. Ekkor jött a döbbenet. Soha nem nem néztem a dolgok, az ételek mögé, csak betartottam mindent, amit írtak. A blogok nézegetésénél a gyerekeknek az tünt fel, hogy milyen szép színes minden ételfotó. Aztán néhány ételt kipróbáltam és a gyerekeknek nagyon ízlett. Hát itt kezdődött igazából az egész.
Már egyáltalán nem tudtam más főztjét megenni, szerencsére a férjemnek is jobban ízlett, amit én csináltam, többet is kezdett enni. Szép lassan észrevettük, hogy nem eszem többet, bár ugyanúgy tornáztam naponta, de nem híztam vissza, sőt! Na ekkor igazán belevetettem magam az egészbe. Ahogy egyre "mélyebbre" ástam magam a témában rájöttem, hogy mennyire nem volt jó, amit csináltam. Ekkor már az alapélelmiszerek lelőhelyeit is felderítettem és az olvasott recepteket szép lassan elkezdtem átírni. Akik jöttek hozzánk és megkínáltuk őket, vagy a nagyszülők úgy jöttek, hogy nálunk ebédeltek, nem vettek észre semmit, hogy nem a hagyományosat, hanem a reformosítottat eszik. Igen, minden ételt el lehet készíteni egészségesen is! Lassan elkezdtek érdeklődni, hogy mit hogyan csinálok. Az óvodában az ünnepekre nekünk már nem a kötelező kekszet kellett vinni, hanem a muffinokat és ezt a többi gyerek is kikövetelte. Senki nem foglalkozott vele miből van, ha egyszer finom. Volt, hogy egész nap a konyhában voltam és sütöttem - főztem. Majd jött ismét egy vízválasztó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése