Nagyon szeretem a karácsonyt, vagyis az egész adventi készülődést, de erről korábban már többször is írtam Nektek. Ismét eltelt egy év, ami számomra az igazi lezárást mindig a karácsonyi dekoráció leszedése jelent igazán. Azt hiszem ez az év vége merőben más volt, mint az eddigiek. Onnan indult minden, hogy elkezdtem Dalmának hímezni a karácsonyi ajándékát (ezzel még adós vagyok Nektek) és közben volt időm gondolkodni, persze a káromkodások közepette, de ennek a mértjére akkor térek ki részletesen, ha mutatom a kész "munkát". Próbáltam felvázolni magamban ez az évet, hogyan tudom átalakítani az életemet úgy, hogy az mindenki számára megfelelő legyen és év végére ne érezzem azt, hogy szétforgácsolódtam, de akkora eredményt mégsem tudok felmutatni. Sok időt töltöttem decemberben a Pinterest böngészésével, mert számomra az az igazi inspiráció és feltöltődés. Ismét rájöttem, hogy a hímzés számomra mennyire megnyugtató és milyen klassz, viszonylag egyszerű mintákból lehet a lakás különféle pontjaira, akár az évszaknak megfelelően képeket készíteni. Szóval az idei év egyik terve biztosan ez lesz. Hozzáteszem, soha nincs újévi fogadalmam, mert hülyeségnek tartom és általában egy idő után nem is lesz belőle semmi. Majd szép lassan jött az ünnep és egyre izgatottabb voltam, ami nem csak az ajándékok miatt volt. Valami történt belül, amire még most sem találtam magyarázatot. Ekkor már inkább csak a reggeli, vagyis inkább a hajnali órákban ültem a gép elé, később ki is kapcsoltam, amikor a család is felkelt. Nem éreztem hiányát, hogy mindenről azonnal tudjak. Sok időt töltöttem Velük, főleg a korábbi évekhez képest, filmeket néztünk és végre aludtunk is.
Szilveszterkor a kiskorúakat itthon hagyva, 18 év után először (na jó, egyszer már voltunk, de talán másfél órát bírtam a bulit) végre elmentünk egy szórakozóhelyre bulizni, ahol hihetetlenül jól éreztem magam és teljesen ki tudtam kapcsolni, ami egyáltalán nem jellemző rám. Január 3 - 6 között a Férjjel kikapcsolódás volt betervezve és mondtam a gyerekeknek, ha megjöttünk onnan, akkor majd leszedem a karácsonyfát, addig még töltődjünk az idei évre a fényeivel. Végül persze nem bírtam magammal és 2 - án lebontottuk a fát, mondván mi úgysem leszünk itthon, a gyerekek pedig suliban, így a kutyák annyira azért nem élvezik már, hogy felborítottuk az ő életüket is a ki - és bemászkálás jól bevált szokásaikban. Amikor eltűnt a fa és ismét akadálymentessé tettük a közlekedést, akkor éreztem azt először, hogy valami elmúlt. Nem csak az az év, hanem valami más is és életeben először éreztem azt, hogy valami újra vágyom, valami új dolognak a megismerésére, a befogadására. Ez így furán hangzik, főleg mert fogalmam sincs miről van még szó. Harmadikán elutaztunk, ami hihetetlen élmény volt, pedig "megszokott" helyre mentünk. Ott teljesen ki tudtam kapcsolni, de persze a gyerekek keze oda is elért, mert Máté fiúnk csütörtökön a mellékhelyiségben töltött több időt, mint kellene az iskolában, így korábban el is engedték haza Őt. Így péntek már tuti betegállomány. Reggel felhívtam Őket és éreztem valamit Dalma hangjában, amit nem tudok mi volt, de nem volt maradásom tovább, így végül a tervezettnél 1 nappal hamarabb hazajöttünk. Ezt persze nem bántam meg, mert bevallom őszintén, Mátét ilyen színben pompázni még nem láttam. Nagyon rosszul festett. Amíg ebédeltünk egyre jobb színe lett, így lelkiismeretfurdalás nélkül hagytam Őket újra itthon, hogy elmenjünk az IKEA - ba konyhabútort nézni, esetleg venni. Néhány hete észrevettem, hogy a 17 éve vásárolt, azóta 3 - 4 alkalommal összerakott és szétszedett szekrény kezdi magát megadni és szinte napról - napra egyre jobban nyílik szét az oldala és már a pult is kezd furán állni. Ez volt az SOS váltás első körben. Ennek a helyére meg is vettük az új szekrényeket és persze ahogy hazahoztuk, azonnal elkezdtük Dalmával szerelni. Ekkor derült ki, már talán csak napok kérdése lett volna, hogy a régi szekrény megadja magát és fogalmam sincs mi és hogyan tartotta össze. Éjjel későig a szekrényt szereltük, de miután Dalma ment dolgozni reggel, így abba kellett hagyni, amit persze másnap egyedül folytattam. Rájöttünk mennyire jól néz ki, így persze délután mentünk is vissza a másik falra is megvenni a 3 db alsó szekrényt. (Ebben a pillanatban lépett mellém Dalma "Anci! Én főzni akarok" 😜) Szóval, megküzdöttem a szekrényekkel, de összeraktam őket és estére már vissza is pakoltunk mindent. A végeredmény annyira tetszik mindenkinek, hogy Mátét pl még a géptől is fel tudom állítani, ha egy evőeszközt kell elővenni 😁. Tegnap Dalmával leszedtük az összes karácsonyi dekorációt és megállapítottuk, teljesen üresnek tűnik most minden. Gyorsan a spejzban is összepakoltunk, így végre az is átlátható, még ha ideiglenes megoldás is, mert! Valójában a konyha egyáltalán nincs készen. Csak az alsó szekrényeket cseréltük ki, még a pult sincs rögzítve, mert a két pultot sajnos le kell cserélnünk, teljesen eldeformálódtam, mert ugye 3 éve nem volt rá keret, bár ha lett volna, akkor sem akartam volna kiadni rá pénzt, így akkor a meglévő szekrényeket újítottam csak fel és kicsit házi barkácsolás is volt benne, hogy a szekrények jó magasságban legyenek, erről korábban itt és itt írtam, illetve miután ez a lakás eredetileg a szüleimnek épült, így méretileg sehogy sem megfelelő számunkra (bár semmilyen szabvány konyhabútor számára sem, a gépészeti kiállás sem ott van, ahol lennie kellene). A lényeg, hátravan még a pultok, a felső szekrények cseréje is ( a mostani olcsó már megtette kötelességét amúgy is és a polcok miatt állandó a kupleráj hatás is) és miután már ketten tevékenykednénk a konyhában, így a főzőlapot is nagyobbra kell cserélni. A korábbi nagyon ronda fali csempét már szintén 3 éve átfestettem fehérre, ami mára megsárgult, így az ismételt festés lesz majd. Ma folyamatosan azon kaptam magam, hogy a konyhában ólálkodom, mert egyre erősebb késztetést érzek újra a főzésre, hiányzik a saját főztöm, de eddig utáltam bemenni oda.
A lényeg, ami ennek a bejegyzésnek a megírására késztetett. Ismét itt van az év eleje és valahogy nem tudok visszazökkenni, nem tudok még elkezdeni dolgozni, mert annyi minden jár a fejemben, bár ez a hét még erre lett szánva, majd csak január 15 - től szeretnék ismét belendülni. Ebben a pillanatban viszont nem tudom milyen irányban, hogyan és mekkora tempóval menjek előre. Nagyon szeretném ismét a saját vállalkozásomat csinálni, fellendíteni, de! Belegondoltam már abba is, hogy ismét sokkal nagyobb energiát kellene belefektetni (ahol ezt 2014. októberében befejeztem), viszont akkor ismét a család látná kárát, illetve azóta annyira sok minden megváltozott bennem és körülöttem, emiatt nem vagyok biztos abban, hogy valóban azt szeretném csinálni, vagyis akkora erőbedobással. A tavalyi évem ebből a szempontból azt hiszem nagyon jól sikerült, ami nem lenne rossz folytatásként sem, csak valahogy összeszedettebbnek kellene lennem. A mai napig nehezen állom meg, ha ír valaki, főleg egy vásárló, akkor ne válaszoljak Neki azonnal. Pedig már itt is valószínűleg egy határt kellene szabnom. Természetesen mindenkinek válaszolnék továbbra is, csak időkorlátok között, vagyis be kellene lőnöm, hogy este, vagy reggel mennyi idő alatt kell "elintéznem" ezeket a tevékenységeket. Ebből remélem senki részéről nem lenne harag 😊 Szeretnék újra rendes háztartást vezetni, bár erre reális esélyt csak a hétvégéken látok, mert ugye hétköznap a gyerekek hazaérkezése is korlátoz, vagyis onnantól, hogy itthon vannak már nehezebben haladok mindennel a hangzavar miatt. Szeretnék ugyanakkor a lakásra is több időt szánni, hisz tavaly csak Dalma szobáját szabtam át, bár ennek a család nagyon örült, mert mást nem rendezkedtem 😛 Amúgy az idei nyárra Máté szobája van betervezve, ez biztos már most.
Szóval, meg kell tartanom az egyensúlyt a család (feleség és anya szerepében), a háztartás, a kutyák és a "munka" között valahogy, na és énidőnek is kell maradni valahogy. Fel kell építenem egy napirendet, amit a kutyák úgyis folyamatosan felülbírálnak majd, de ki tud rájuk haragudni. Sok ötlet van a fejemben, ezekhez pl már karácsony előtt be is szereztem sok dolgot, így tudom, ha most még pár napot lazítok, akkor úgyis fejest fogok ugrani mindenbe és az előbb leírt 2 mondatomat, már fel is fogom rúgni 😁 Á, igyekszem tényleg ezek szerint élni majd, de Ti is kelletek hozzá! Remélem megértitek majd, ha nem válaszolok azonnal, de ahogy ez korábban is volt, vállalt időt betartom.
Kicsit össze - vissza gondolatok lettek így az idei első blogbejegyzésemben, de remélem értitek a lényeget, vagy legalábbis sikerült valami értelmeset kiolvasni. Köszönöm azoknak, akik kitartóan igyekeztek értelmezni a fenti sorokat és természetesen Mindenkinek köszönöm, aki kitart mellettem! 💖
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése